Kétféle víz vonz igazán: a vadregényes, nagy kiterjedésű természetes vizek, illetve a változatos mederalakulatokkal bíró bányatavak. Ezek olyan helyek, ahol akár könnyen betlizhetünk is, éppen ezért minden megfogott halnak komoly értéke van. Bár az ecsédi Vég-tó rendkívüli halállománnyal bír és a tó mérete sem óriási, a hatalmas víztömeg, a számolatlan víz alatti akadó, a néhol 25 méteres vízmélység és a változatos mederalakulatok a tapasztaltabb horgászoknak is kihívást jelentenek. 2007 novemberében horgásztunk itt Gaben barátommal először úgy, hogy az egy hetes horgásztúrát kapás nélkül úsztuk meg. Kétségünk sem volt afelől, hogy a tó nagy halakat rejt (erről számos gyönyörű fogás már akkor tanúskodott), így biztosak voltunk abban, hogy valamit rosszul csináltunk. Annak ellenére, hogy mindketten gyermekkorunk óta horgászunk, hamar rájöttünk, hogy a bányatavi behúzós peca egy külön szakma. Az első pofon egyáltalán nem vette el a kedvünket, sőt! Évről-évre visszatértünk erre a vízre, és az addigi tapasztalatokkal felvértezve egyre szebb sikereket értünk el.

Az idei év augusztusában látogattuk meg a tavat, ahol az utóbbi évek hagyományaihoz híven ismét két helyet foglalatuk le. A hosszas pakolászást megelőzően váltottam néhány szót a halőr, Gyuszi bácsi unokájával, aki az érkezésünk előtt 2-3 napot horgászott az egyes álláson. Elmondása szerint elsősorban a part közeli kis vizes, akadókhoz közeli pályák adtak neki egy-egy szép halat. Annak ellenére, hogy sokszor horgásztunk már ezen az álláson, mindig szívesen elbeszélgetek az előttünk horgászókkal az előző hét tapasztalatairól, mindig lehet tanulni valamit…

A nyári kánikulában nehezen ment a "cuccolás", kora délután még csak ott tartottunk, hogy a kétfelé szakadt ponty kommandó irdatlan mennyiségű motyói bekerültek a stégekre. A Hudo, Otti, Misa trió a tó dél-keleti sarkában lévő kettes álláson, mi Gabennal pedig az egyes álláson kezdtünk neki az egy hetes kalandnak. Úgy döntöttünk Gabennal, hogy az első nap nem horgászunk, így szépen nyugodtan elpakoltunk, összeszereltük a botokat, felkészítettük a csónakot a másnapi bevetésre, majd egy kellemes vacsorát követően ordas horkolásba kezdtünk, egészen másnap reggelig.

Nyugdíjasra vettük a tempót, nem állítottunk órát, magunktól keltünk fél nyolc körül. Szépen megkávéztunk, miközben felidéztük azokat a múltbeli élményeket és sikeres helyeket, amelyek ehhez a horgászhelyhez kapcsolódnak. Ha végre alkalmam van egy hetet horgászni, szeretek kicsit belassulni (egyébként sem vagyok az a kapkodós típus), ezzel is tudatosítva magamban azt a tény, hogy most végre mindenre van idő, nem csörög a mobil, nem dőlnek az e-mailek, a rohanásnak és az idegbajnak itt kérem helye nincs! Nem mellékes, hogy Gaben ebben is tökéletes partner, két behúzás között simán elbambulja a radart fél óráig és ez így van jól! Ilyenkor mindenki azt csinál, amit akar… ;)

Gyorsan ment a helykeresés, néhány perc alatt megtaláltuk a parttal merőlegesen futó nagy törést. Ezen a szakaszon a 20 méteres vízmélységet hirtelen egy olyan fennsík váltja fel, amely „csak” 7-8 méter mély és a tó közepe felé letörő hegyoldal teteje víz alatti fákkal és bokrokkal szegélyezett. Erre a részre, egymástól 20-30 méterre három bóját helyeztünk el. Mivel 6 bottal horgásztunk, a stég jobb oldalán lévő part menti, nádassal és víz alatti akadókkal teli részre további két bóját raktunk, egy bottal pedig egész héten kereső horgászatot folytattunk.

Lassan minden szerelék a helyére került, a belső bójákra keményre hangolt, 20+ Premium M4-es (májas) bojlikkal horgásztunk és etettünk 20 és 24 mm-es méretben, amelyet néhány etetőkanálnyi főzött tigrismogyoróval és kukoricával egészítettünk ki. A partszéli helyeket hasonló taktikával horgásztuk meg, itt viszont a C1-es (tigrismogyorós-vajkaramellás) bojli határozta meg az ízvilágot. Arra számítottunk, hogy a stéghez közeli, sekélyebb helyek inkább az éjszakai órákban fognak működni, ám a behúzást követő első órában, a legnagyobb déli melegben Gaben egy 17,80 kg-os tükröst varázsolt ki az akadóból.

A napszúrás első jeleit éreztem magamon, amikor ismét felcsapódott a swinger! Gaben botján újra egy bányatavi torpedó fogta menekülőre és néhány perc múlva már a merítőben pihegett a közel 15 kg-os töves.

Hamarosan nekem is sikerült bemutatkoznom egy vaskos testű 10+-os tőponttyal, de ami ez után következett, az szinte mesébe illő történet. Éppen az eddigi gyors siker okát elemeztük, amikor a nádfal közeléhez lerakott bot spicce erősen bólogatni kezdett. Gaben gyorsan felvette a hallal a kontaktust és gyorsan csónakba ugrottunk. A hal komótos és határozott mozgásából sejtettük, hogy a tó egyik nagy öregje szippantotta fel az egy szem 24 mm-es csalit. Néhány perces küzdelem után sikerült megmerítenünk a halat, amelyet első látásra bőven 20 kg fölé saccoltunk. A mérlegelést követően bebizonyosodott, hogy Gaben megdöntötte az eddig rekordját, a vaskos tükrös ugyanis 26,60 kg-ot nyomott.

Egy hetes túra első horgásznapján egyéni rekordot dönteni jogos okot ad az ünneplésre, ezért Gaben átugrott a kettesre Hudiékhoz egy kis örömködésre. Én kezdtem magam úgy érezni, mint Tutajos a Tüskevárban, rendesen megcsapott a nap, alig álltam már a lábamon, kezdett hányingerem is lenni, így felismerve a napszúrás első jeleit ledőltem az árnyékot adó faházban. Épp elszenderültem, amikor a fülem mellett lévő távjelzőm csippant egyet, majd néhány másodperc múlva ismét egy rövid éles hang tudatta velem, hogy nem ártana felkelni. Mire kiugrottam a házból, majdnem lerepült a botom az állványról. Mivel a szerelékem a part mentén két száraz fa közé raktam le, a nyeletőféket be sem kapcsoltam, csak szorosra húztam a féket, épp annyira, hogy kapás esetén lassan adagolja a dob a zsinórt. Gyorsan kézbe vettem a botot és megpróbáltam megtartani a víz alatti idegent. Esélyem sem volt, a 2,75 librás botom karikába hajlott és a 0.55 mm-es monofil előtét zsinór is nyúlt annyit, hogy a hal az egyik fára csavarodva befordult jobbra és beugrott a part alá. Gyorsan csónakba ugrottam és kiadtam magamnak a - "Teljes gőzzel előre!" - parancsot. Lazára hagytam a zsinórt, szépen tekertem fel a dobra, nem láttam értelmét az erőltetésnek. Arra gondoltam, amint odaérek a kapás helyszínére, felmérem a helyzetet és majd kiderül, hogy egyáltalán lesz-e esélyem felvenni a küzdelmet a hallal. A két fa közé érve megláttam a zsinórom, ami egyenesen a sűrű hínarasba mutatott. Lassan ráemeltem a botra, ekkor már éreztem, hogy valami rúg a zsinór végén. Úgy tűnt, szerencsém van, nem fogott akadót a hal, csak a sűrű hínármezőbe ugrott be. A hal a lassú húzásnak köszönhetően elkezdett mozogni, ekkor egy hosszúkás testet pillantottam meg a víz alatt egy méterrel, de nem tudtam igazán szemügyre venni, mert hatalmas fröcsköléssel rúgott egyet és elindult a mély víz felé. Elsőre egy harcos 10 kg körüli nyurgának tippeltem őkelmét, nagy erővel tört a mélybe, így azonnal lazítottam a féken egy kicsit, de az akadóktól teli pályán kénytelen voltam keményen fárasztani. A lágyékomba támasztott karcsú botvég csinos kis lila foltot rajzolt a bőrömre, de sebaj, gondoltam, inkább magyarázkodok majd otthon, hogy hol voltam… Lassan sikerült felőrölni a harcos nyurgának vélt hal erejét, amikor először felfeküdt a vízre, egyből 20 kiló körülire tippeltem. Lehet, hogy 19, az is lehet, hogy 21 – gondoltam. A merítésénél azonban meglepődtem, amikor a hal szája már koppintotta a merítőszár V-alakú menetes szárát, de a farkából még mindig kilógott egy 10 centis darab. Végre sikerült megmeríteni, mindketten elfáradtunk. Lerogytam a csónakdeszkára, megpihentem kicsit, iszonyatosan fájt a fejem, hányingerem volt, de csodálva néztem a szétnyitott merítőben úszkáló hatalmas testet.
Amikor hátranéztem, hogy fütyüljek egyet Gabennak láttam, hogy időközben már úton van, teli gázzal sietett vissza, hogy megnézze, mit fogtam? Amikor benézett a merítőbe, csak annyit mondott: „Te Pappi, ez nagyon nagy!”
Mérlegelő zsák elő, tárázás, mérés, meglepődés. Megint mérés, ugyanannyi, mint az előbb! Mennnnnyi? Kereken 30 kg! Életem legnagyobb hala, hihetetlen…

A C1-es bojlival etetett helyet egy szem 20 mm-es Bananarama Fluro Pop Uppal horgásztam meg, előkének egy tesztelés alatt álló fluorocarbon előkét használtam, ami szinte láthatatlan a vízben.

A fotózás során sajnos végzetes hibát vétettem, ezért épp erről a halról készült összes kép homályos lett. Az erről szóló történetet mindenki meghallgathatja a cikk végén található videóban.

Az utolsó nap délutánján már nem horgásztunk tovább, inkább átmentünk szomszédolni a kettes állásra. Otti, Hudi és Misa becsülettel vallatták a vizet még az utolsó percekben is. Ők is fogtak néhány szebb halat a hét során, de az igazán nagy fogás még váratott magára. Otti egyik botjával egész héten kitartott egy ígéretes víz alatti földnyelv mellett, most is ott pihent egy általa tutinak vélt D-rig-nek kötött szerelék. A jóízű sztorizgatás közepette egyszer csak felsikított a nyeletőfék és több méter zsinór szaladt le a dobról néhány másodperc alatt. Gyorsan beugrottam Ottival a csónakba, majd a 20 méter mély nyílt vízen kb. 30 perces, idegtépő fárasztás vette kezdetét. Az első 28 percben nem is láttuk a halat, én csak magzatpózba kucorogva izgultam a csónakban, miközben Otti türelmesen fárasztott. A küzdelem végén kiderült, hogy ki volt a tettes:

Az egy hetes horgászat végére Gabennal életünk legeredményesebb túráját zártuk. Ketten összesen 31 db halat fogtunk 501,1 kg összsúllyal, ez 16,16 kg-os átlagsúlyt jelent. A fogott halakból 7 db volt 20 kg feletti, ezekből három példány nyomott többet, mint 25 kg. Hab a tortán, hogy Otti is feliratkozott a 25 kg felettiek listájára, így mindhárman új egyéni rekorddal térhettünk haza!

Záró mondatként fontosnak tartom kiemelni, hogy egy ilyen SIKER számos fontos tényező összessége. Talán sokan kizárólag a saját ügyességüket, tapasztalatukat helyeznék előtérbe egy ilyen eredmény elemzésekor, azonban a mi esetünkben ez igen távol áll a valóságtól! A rendkívüli halállománnyal bíró horgászvíz, a jó helyválasztás, a remek csali, a megbízható végszerelék, az egyéb technikai eszközök (halradar, GPS) megléte és nagy mértékben a SZERENCSE az, amelynek köszönhető az a fogási eredmény, amely talán csak egyszer adódik az életben. Hasonló élményeket kívánok minden horgásztársamnak a következő horgászszezonra!

Nézzétek meg az emlékezetes túráról készült kisfilmet: