Végvári Tamás

1

A horgászatot szinte a járással együtt tanultam meg, mivel nálunk már gyerekkoromban a fél család horgászott. Viszonylag gyorsan kijártam a horgásziskola elemi osztályait a törpeharcsától az első pontyig, aztán már csak egy cél vezérelt és vezérel ma is, minél többet és minél nagyobbat fogni. Minden olyan horgásztechnikát megpróbáltam maximálisan elsajátítani több-kevesebb sikerrel, amely a nagy pontyok becserkészését helyezte a középpontba.
A fordulópont 1996-ban érkezett el számomra, amikor szemtanúja voltam három német bojlis horgász sikerének a Pécsi-tavon. A srácok úgy fogták a 10-20 kilós pontyokat, mint mi a keszeget. Tőlük kaptam az első bojlikat, és ami még többet ért számomra, az a tanácsok sokasága, amelyeket adtak. Igazából ők rakták le az alapjait a mai bojlis tudásomnak. Ezt követően kezdődtek igazán az első lepések a nagy halak birodalmában.

Az első években nagyrészt saját készítésű golyókkal horgásztam, mivel a gyári bojlik szinte beszerezhetetlenek voltak, de így is elég komoly sikereket értem el a baranyai vizeken és főleg a Balatonon, ahol évente több ezer órán át horgásztam. Később egyre jobban átálltam a gyári bojlikra, mivel egyre kevesebb időm maradt a házi bojli elkészítésére. Az első két évben a gyári golyók nagyon jó eredményeket produkáltak, de idővel sajnos a minőségük leromlott és vissza kellett térjek a sajátomhoz.
Így érkeztem el a 2001-es évhez, amikor az USA-ba költöztem és ez egy új fejezetet nyitott minden téren az életemben. Itt minden, amiről egy délvidéki kis kölyök álmodhatott valóra vált, hiszen öt percre költöztem a világ egyik legjobb pontyos folyójától.

Pontyhorgászok paradicsoma

'Horogszűz' folyólakó

A verseny, amelyre készültünk, helyileg Észak New York államban a Seneca folyón került megrendezésre, immár hatodik éve. Ennek a folyónak a sajátossága, hogy a hatalmas vízterület mellett bőséges halállománnyal rendelkezik. A folyó fő halai között a sügér fajták mellett a nyurga pontyok is nagy mennyiségben jelen vannak. Sajnos a harcsa amerikai válfaja is megtalálható a vízben, ami nagyban megnehezíti a sokak által kedvelt büdös, halas bojlik használatát. A folyó versenyre kijelölt szakaszát hét kilométer hosszan jelölték ki, külön szektorokra osztva. A folyó sodrásának sebességét mindig nagyban befolyásolja a Baldwinsville-i gát helyzete, így nagyobb vízállásnál a halak gyorsabban, kisebbnél pedig lassabban vonulnak fel az ívó területekre. Éppen ezért a helyhúzás napján minden csapat azon dilemmázott, hogy vajon a folyó melyik szakasza lesz a legjobb? A dupla helyhúzás rendszerének köszönhetően a versenyző dönthet, hogy melyik helyet választja a kettő közül.

Mesébe illő környezet

Éveken át szinte minden pontyos csalival eredményes tudtam lenni, ezért néhány éven át nem is használtam bojlit. Az újabb fordulópontot a 2005-os világbajnokság hozta, ahol megismerkedtem az SBS-SziKo Team-el és sikerült a verseny után együtt horgásznunk egy hétvégét. Az amerikai vizeken soha nem tesztelt SBS csalikra a halak meglepően jól reagáltak. Ekkor döntöttem el, ha még egyszer gyári golyót használok az csak SBS lesz.

Néhány említésre méltó eredmény az utóbbi évekből:

2006 – New York Regional Winner – Total Weight
2006 – New York Regional Winner – Top 4
2008 - Big Fish Champion
2008 – Total Weight II. helyezés
2010 – Wild Carp Classic – Local team total Weight I. hely
2012 – Wild Carp Classic – Szektor I. hely

Egy nagyon enyhe tél és szinte csapadékmentes meleg előzte meg az 2012. év május végi Wild Carp Classic versenyt. Hetek óta jártam a leendő versenyterületet, próbáltam kiszámolni az íváshoz készülő pontyok vonulásának a sebességet, hogy vajon melyik lesz a folyó nyerő szakasza ebben az évben. Sajnos, a tapasztaltak elszomorítottak egy kicsit, hiszen az ívás idén túl korán kezdődött, ezért úgy gondoltam, hogy a pontyok nagy része nagy valószínűséggel egyáltalán nem fog táplálkozni. A még nem ívó, nagytestű ikrás pontyokat is jobban fogják zaklatni a kisebb tejesek, ezért nehéz lesz ezeket a halakat az etetésen tartani, főleg a folyó sekélyebb szélein.

A másik negatív észrevételem az a fellepő oxigénhiány volt a folyó több szakaszán, ahol az alacsony vízállásnak köszönhetően annyira lelassult a folyó sodrása, hogy szinte az állóvízhez hasonlított. Ezeken a folyószakaszokon nem tudtam számottevő kapást elérni és a pontyokra utaló jelek is nagyon minimálisak voltak. Tovább nehezítette a versenyzők helyzetét, hogy a szervezők 22 olyan helyet jelöltek ki, amelyek magánterületen voltak, így azokat csak a verseny előtt 24 órával lehetett megnézni.

Mindezek ismeretében a sorsolás előtt egy nappal elkészített listámon kevés olyan helyet jelöltem meg, amelynek örültem volna a sorsolást követően. Általában 0-6-ig osztályozok egy-egy helyet, idén összesen négy helyre adtam meg a maximumot, ez általában tíz felett szokott lenni. A verseny előtt három nappal érkeztek meg a csalik az SBS-től. Minden benne volt, amit kértem a versenyre, amit ezúton is szeretnék megköszönni az SBS teljes csapatának.

A verseny előtti este a megszokott idegeskedéssel telt, de azért kipihenve ébredtünk a nagy megmérettetés reggelén. Egy gyors kávé és zuhany után már úton is voltunk a sorsolás helyszínére. A sorsolás a szokásunkhoz híven nem a legjobban sikerült, de lehetett volna rosszabb is.

A magyar különítmény

A sorsolás izgalmas pillanatai

Helyzetelemzés

Az általunk választott 18-as hely a magánterület egyenes folyószakaszának az elejére esett (a listámon csak 2 pontot ért el), viszont a visszadobott 24-es hely egyenlő volt a nullával, a listámon csak 1 pontot kapott aláhúzva!

A helyünkre érve kissé belenyugodtunk, hogy nem valami fényes helyet sikerült sorsolnunk, majd gyors taktikai megbeszélést tartottunk csapattársammal, Attilával. A véleményünk megegyezett abban, hogy a folyót mindenképpen le kell zárni parttól partig bojlival, ezzel is megnehezítve a felettünk levő csapatok (többek között két K 1 Bait csapat) horgászatát és halfogási esélyeit. Ezen etetési sáv mentén kell majd a különböző távolságú dobásokkal kutatni az esetlegesen vonuló pontyok után.

Reggel 9 órakor lehetett elkezdeni etetni, amit a megbeszéltek szerint hajtottunk végre. A szomszédos csapatok etetési taktikáját folyamatosan figyeltük. A tőlünk balra horgászó csapat egész közel etetett, a parthoz úgy 25-30 méterre. Őket könnyedén le is zártuk a teljes verseny idejére; összesen egy halat fogtak. A másik oldalunkon ülő görög csapat viszont megpróbált kietetni egészen a túlsó partig. Egy órával később, a verseny kezdetekor kiderült, hogy képtelenek eldobni az etetett helyig a fonott zsinórral szerelt botjaikkal…

Kezdődhet az etetés!

Vasárnap reggel 10 órakor elindult a verseny. A négy botot 30-50-75-120 méterre, a kihúzott vonalra dobtuk és elkezdődött a várakozás, hogy honnan érkezik az első kapás. Kb. másfél óra múlva jelentkezett az első hal a 120 méterre lévő szereléken. Attila volt a bothoz közelebb, így övé volt az első fárasztás. A hal őrült erővel védekezett, egy jó tíz fölötti pontyra számítottunk, de végül egy 5 kilós példányt sikerült a merítőbe terelni. A következő kapás már az enyém volt és a szituáció megismétlődött egy hasonló méretű hallal. A 3,50 librás Fox botot majd kitépte a kezemből és nem engedett a tempóból az utolsó pillanatig. Azon gondolkoztunk Attilával, hogy ha ezek a kisebb példányok így verekszenek, mi fog történni, ha esetleg megérkeznek a nagyok? Sajnos ettől nem kellett tartanunk az első nap, mint az utólag is kiderült. Az egész szektorban az első nap mindössze 5 mérhető halat fogtak, ebből mi fogtunk négyet, illetve két olyat, amelyek csak néhány dekával voltak a mérhető súlyhatár alatt. Az összes hal 120 méterről érkezett. Az estétől vártuk a változást, de sajnos ez is egy halva született ötlet volt, pedig az itteni, több éves versenytapasztalatunk alapján eddig az éjszakák adták a több halat. Ez is megdőlt ebben az évben, két lefordult halon kívül több kapásunk nem volt, sem nekünk, sem másnak.

Készenlétben

Hajnali 2-3 körül egy hirtelen ötlettől vezérelve, bekevertünk 10-15 kiló etetőanyagot, bojlival, búzával és egy kevés kukoricával dúsítva, majd az egészet átparittyáztuk a túloldali kövezés lábához. Hajnali 5 óra körül szinte varázsütésre elkezdett működni az etetés. Az újra dobott botok egymás után füstöltek el, sajnos volt egy-két vesztett halunk is, de összességében egy eredményes reggelt könyvelhettünk el.

A Flumino termékek hozták a várt eredményt

Sajnos, a délelőtt tíz óra újra változást hozott rossz értelemben. A kapások nagyon leritkultak és ráadásul a folyó felső gátjára is rányitottak egy kicsit és így már az addig használt 145 grammos ólmok használhatatlanná váltak, így fel kellett menjünk 290 grammig. Hála a felvonultatott bot arzenálnak, gyorsan tudtunk váltani olyan botokra, amelyekkel ezeket az abnormális méretű ólmokat is el tudtuk juttatni a túloldali kövezésig.

Európai szemnek kissé szokatalan lehet egy pontyos versenyen... ;)

Ezek a nyelek már messze nem nevezhetőek lágy pontyos pálcáknak, éppen ezért minden kapást követően laza fékkel, nagyon óvatosan fárasztottunk, nehogy lerúgja magát a horgon vehemensen küzdő hal. A másik problémát az jelentette, hogy ezekre a böhöm nagy ólmokra már nem tudtunk egyáltalán etető anyagot gyúrni, ezért a 290 gr-os grippa ólmokra befőttes gumival egy darab szivacsot rögzítettünk és erre Squid & Octopus aromát illetve Flumino Vertical Liquid Concentrate folyadékot csepegtettük, aminek az együttese meglepően jól működött. A szomszédos horgászok nagyot néztek a világító zöld színű csobbanások láttán, de az eredmény magáért beszélt.

Svédasztal a pontyoknak

Ez a trükk és az oldódó Squid & Octopus pop-up nagyban részese volt, hogy a szektorban megtartsuk a vezető pozíciónkat hétfő estig. A hétfő éjszaka az előzőhöz hasonlóan újra nem hozott kiemelkedő eredményt, hiába dobáltuk a botokat újra és újra. Kedd hajnalban ismét népszerűek lettünk a pontyoknál, az egyik botom a bedobást követő második percben elsült és ez a jelenet az a következő három dobásnál is megismétlődött. A negyedik kapásnál már Attila azt ajánlotta, hogy vegyük ki a többi botot, mert csak útban vannak. Persze, ezt Ő sem gondolta komolyan. :)

Reggel nyolc órakor kaptuk meg a részeredményeket a verseny állásáról. Azt már tudtuk, hogy sajnos a dobogós helyekről lemaradtunk, de kiderült, hogy a szektorunkban van egy lengyel csapat, akik komolyan elkezdték fogni a halat, így a reggeli eredmények alapján holtversenyben voltunk velük.

A lengyel srácok is nagyot hajráztak

Gyorsan ki kellett tálalnunk valamit, hogy a reggeli kapássorozatot kinyújtsuk az egész délelőttre, mivel a verseny csak délig tartott. Az elmúlt 46 óra tapasztalatai azt mutatták, hogy a délelőtti napsütés erősödésével a halak a tiszta sekélyebb vízből elvonulnak a biztonságosabb sötétbe, ezért egy öreg trükkömhöz folyamodtam. Háromkilónyi SBS Flumino Groundbait-et N-Butyric ízesítésű Groundbait Mixerrel legyúrtunk, gombócokká formáltuk, majd beleforgattuk őket tejporba, majd 1-2 csepp Flumino Vertical Liquid Concentrate folyadékot raktunk mindegyikre és az egészet átparittyáztam a meghorgászott területre.

Bevetésre készen

A túlpartra parittyával juttattuk be a gombócokat

Dobás előtt

Mire végeztünk az etetéssel az egész túloldali terület zöldes fehér színben úszott. Az eredmény nem is maradt el, már tíz óra múlt, de a halak még mindig intenzíven táplálkoztak az etetésen. Annyira ment a hal, hogy a kamera előtt a velünk készült riportot sem tudtuk bejezni, mert állandóan szólt valamelyik kapásjelző. Csak az utolsó 15 percben akasztottunk négy halat, ami pont kellett a szektorgyőzelemhez.

"Jöttem mérlegelni!"

A másik magyar csapat sem tétlenkedett

Az 50 óra legeredményesebb csalijai:

Flumino Squid & Octopus Pop-Up
Eurostar Squid & Octopus oldódó bojli
Eurostar Strawberry Jam oldódó bojli
Flumino Vertical Liquid Concentrate és Flumino Horizontal Liquid Concentrate
Flumino Groundbait
Flumino Groundbait Mixer (Cranberry és N-Butyric ízbekben)

Jól működött a Flumino Pop Up

Szektorgyőzteskélnt büszkén fogadjuk a gratulációkat

Az ötven órás versenynek kedden délben lett vége, de szerdán reggel már indult a Wild Carp Triathlon, ami egy három napos versenyből állt.

Az első napon a csak a legnagyobb halakat értékelik, ahol a versenyszervezők az óránként fogott legnagyobb halakat díjazták. Így értelemszerűen a nyolc óra alatt nyolc díjazott halra ment a verseny, nem csak egyre. A nyolc legnagyobb halból kettőt sikerült elkönyvelnem és másik két esetben csak néhány percen múlott győzelem.
A nagyobbik halam 30,9 lb-t nyomott (14,01 kg - a szerk.), ami a harmadik legnagyobb volt egész nap. Így kaptam meg a harmadik helyezést erre a napra.

A nap legjobb csalijai: Squid & Octopus Pop-Up és Squid & Octopus oldódó bojli

A második nap a mennyiségen volt a hangsúly, itt a legtöbb értékelhető hal megfogásáról szólt a verseny. Ezen a versenyen keményen meg kellett küzdenem azért, hogy az etetésen tudjam tartani a halakat, mivel a versenyzők kb. 15 méterre voltak egymástól, így külön nehézséget okozott minden fárasztás. A mellettem ülő lengyel versenyzővel fej-fej mellett haladtunk egészen a verseny végéig, és csak 4-5 kilóval sikerült megelőznöm, így végül 199,2 lb-vel (90,36 kg - a szerk.) a nap végére megszereztem a harmadik helyet.

A nap legjobb csalijai: Eurostar Strawberry Jam oldódó 20 mm és Eurostar Squid & Octopus oldódó 20 mm

A harmadik napról sajnos nem sok írnivalóm akad, sajnos egy teljesen használhatatlan helyet húztam, legfeljebb dinamittal tudtam volna jobb eredményt elérni. :) Így lemaradtam az “Év legjobb pontyhorgásza” címről, (amiért holtversenyben voltam egy Észak Carolinai sráccal egészen péntek reggelig), de összesítésben végül a negyedik helyen végeztem. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy a dobogóra állhassak, ugyanakkor ez az eredmény csak újabb lökést adott ahhoz, hogy az SBS csalik segítségével jövőre újra harcba szálljak ezért a rangos címért.

Írta: Végvári Tamás