Bányatavi horgász kalandjaim 2007-ben kezdődtek, amikor egy Magyarországon található lignitbánya tó ejtett rabul félelmetes mélységeivel, nehéz akadós terepével és a bányatavi horgászat minden szépségével. Azóta is ezeken a típusú vizeken horgászom a legszívesebben, mert a mély vízen történő csónakos fárasztás élményét nemigen tudja más visszaadni.

A mostani, júliusi horgászat a Lőkösházi kavicsbánya tóra esett Péter barátommal, akivel, sok alkalommal horgásztunk már együtt. A kényelmes faházas szállás elfoglalása után az első nap estére már csak a bóják lerakására maradt energiánk.

Másnap reggel azonban a botok is bevetése kerültek, így vágtunk neki az öt napos horgásztúránk első napjának.

Harmadjára jártunk ezen a tavon, de az első két alkalommal nem voltunk igazán sikeresek. A bányatavakon azért kell némi idő, amíg elég tapasztalatot tudunk szerezni a jól működő helyekről, és a halak táplálkozási szokásairól.

Az első kapásra nem kellett túl sokat várnunk. Egy kisebb ponty húzta el az M1-es csalival felkínált végszereléket. Az ezt követő két napban viszonylag sok kapást sikerült elérnünk, amelyek között nagyon szép példányok is akadtak, köztük több 10 és 17 kg közötti ponty, két 5-6 kg körüli harcsa, és egy szép, 22,5 kilós tőponty akadt horogra.

A rendkívüli kánikulában az utolsó két nap kissé visszaesett a kapások száma, több időnk marad grillezésre és vízben hűsölésre.

A halakat jobbára 5 és 8 m közötti vízmélységből fogtuk. Az etetési stratégia viszonylag egyszerű volt. 3-4 kg mag ment az etetésre, ami főtt búzából, kukoricából és tigrismogyoróból állt, emellé néhány marék bojlit szórtunk. A fenti képek remélem, visszaadják azt a csodálatos élményt, amit ettől a víztől kaptunk.