Tamás Róbert

3

Augusztus végén Krisztián és Zsolt barátommal érkeztünk a pölöskei 5-ös vendégszigetre Krisztián meghívására. A sors fintora, hogy a II. Max Nollert kupán is ezt a helyet húztuk kb egy hónappal ezelőtt, és sikerült „benulláznunk” azaz csak 7 kg alatt fogtunk. A versenyeken állítólag a tónak ez a vége nem szokott jól működni, viszont alaphelyzetben ezek nagyon jó helyek. Vegyes érzelmekkel, de mégis bíztam a helyben már csak azért is, mert láttam a foglalásokon, hogy ez idő alatt az összes sziget szabad, tehát nem lesz „széthorgászva” a hely. Megérkezésünkkor a szokásos sztorizgatás következett Gyula bácsival a halőrrel, majd az „üdvözlő sörök” elfogyasztása után megkezdtük a beköltözést a szigetre. Az időnk nyárias volt, bár enyhe hidegfronti hatást mondtak a hét elejére. A beköltözést követően 4 bottal pontyoztunk, melyeket úgy este nyolcra sikerült beélesíteni. Ezeket különböző helyekre, kettőt az árok két törésére, egyet az árkon túl, egyet pedig a „rövidre” pakoltam le. Csaliknak SBS alapanyagokból gyúrt bojlit használtunk 23-as méretben, melyeket variálva duplázva, vagy egy szem SBS fluro pop-up-pal kikönnyítve tettem fel.
A nyári estét 10 körül az árok közelébe lerakott szerelékem jelzőjének hangja törte meg. Az ígéretes húzós kapást követően a hal közelébe érve előbb az akadóba átfűzött zsinórt kellett kiszabadítani, és már fáraszthattam is a víz alatti harcost. Jól húzott, néhányszor a csónakot is megforgatta a szákolás előtt, a mérlegelés eredménye egy 12,30-as töves, gyönyörű ponty. Jó kezdés!

A bizakodásra okot adó kezdés: 12,30 kg

Az éjszaka csendes volt, hajnal 2 körül aludtunk el, de nem volt több kapásunk éjjel, ugyanakkor tudtam, hogy a pecák jó helyen vannak! Másnap gyönyörű nyári reggelre ébredtünk, gondoltam frissítem a csalikat, de előtte egy kávéfőzés kötelező… Még fel sem forrt a víz, amikor elsült a „rövidre” rakott botom. Csónakba ugorva gyorsan megszabadítottuk a zsinórt az egyik akadótól, majd a halhoz érve 5 perces kemény fárasztás következett. A hal lassan megadta magát és nem adva esélyt a további kalandozásnak az akadók körül sikerült megszákolni. Láttam, hogy „jó” hal lesz, tudtam, hogy húsz feletti, csak azt nem hogy mennyivel!? Nagy örömömre a mérlegelés végeredménye kereken 21 kg-ot mutatott!!! Gyönyörű pikkelyes!

Fantasztikus 20 kg feletti fogás egy vadregényes vízből

Örök élmény, amely a jó hely, jó csali és kis adag szerencse kérdése

Itt jegyezném meg, hogy a mérlegelés után a fotózás a tó vízében fejeződött be, és csak ezek után mértük vissza a már jóval vizesebb, nehezebb matracot, amit nagy örömünkben észre sem vettünk. Óriási öröm, megvan a rekordhalunk! Bejött a hidegfront, lehűlt a levegő és északi szél is megérkezett. Napközben pakoltunk az akadókhoz közelebb is, ahonnan 6 kilóig jutottunk, és az árokról is volt két kapásunk, de sajnos egyik sem lett meg, pedig jó halak lehettek. Az éjszakára visszaállt a szokásos taktika, visszakerült a két bokros peca is az árokra. A hajnal kettőkor érkező kapás eredményeként sikerült egy hibátlan 11,50-est néhány perc erejéig a pontymatracon pihentetni. Az utolsó napon fogtunk még 3 halat, és bizakodva vártuk az utolsó éjszakát. Egy kapásunk volt még éjszaka, ami szép búcsúja volt a túrának. A kapást követően a türelmes, akadóról való zsinórfejtegetés egy negyed óra után meghozta gyümölcsét egy 13,80 kg-os bajszos személyében. Nagyon jó horgászat volt, de a nagy hal megfogásához Pölöskén a szerencse is szükséges, és most Fortuna is velünk volt!

Köszönet az SBS csapat tagjának, Péter Krisztiánnak a sok segítségért és Gyula bácsinak, a halőrnek a mérlegért, mert a miénk otthon maradt! ;)

Írta: Tamás Róbert