A hét közepén kezdtük el tervezgetni a hétvégi horgásztúrát, több horgászhely kavargott a fejünkben, amikor egy hirtelen gondolatunk támadt! Át kéne ugrani Franciaországba horgászni! Nem gondolkodtam sokat, néhány perc elég volt ahhoz, hogy döntsek, hiszen már az ötlet hallatán a lelki szemeim előtt láttam, amint épp egy nagy francia óriást fárasztok! Egy nap szabi és holnap induláááás!

Másnap délután el is indultunk, utazás közben végig gombóc volt a torkomban, alig vártam, hogy megérkezzünk és elkezdjük a horgászatot. Alig telt el pár óra és végre megpillantottam a kis bányatavat! A szemerkélő esőben csak egy horgász vallatta a vizet, amely egyben azt is jelentette, hogy szinte miénk az egész tó. Úgy döntöttem, hogy nyugodtan üldögélek egy kicsit a tóparton, kémlelem a vizet és a halakra utaló jelektől teszem függővé, hogy hol kezdem meg a horgászatot. A túlparti, vízbe nyúló bokor közelében ígéretes, halakra utaló jeleket véltem felfedezni, így azonnal nekiláttam a táborállításnak, hogy minél előbb élesíthessem a botokat...

Az etetéshez főtt kukoricát, tigrismogyorót és felezett Eurostar Strawberry Jam bojlit használtam, horogcsalinak is ugyanilyen bojli került a hajszálelőkére. Amint elkészültem az etetésre szánt keverékkel, csónakba pattantam és célba vettem a túlpartot. A part alatt lévő bokor közelében találtam egy kemény platót a víz alatt, amely már önmagában is ígéretesnek tűnt, de még vonzóbb helyként értékeltem, amikor kiderült, hogy a kiszemelt hely környéken iszapos és erősen hínaras a pálya. Lassan minden a helyére került és kezdetét vette a türelemjáték. Az első éjszakát megúsztam kapás nélkül, ekkor még nem is sejtettem, hogy mi vár rám szombat éjjel.

Eseménytelenül teltek az órák, de bíztunk benne, hogy a következő éjszakát már nem ússzuk meg kapás nélkül. A kora hajnali órákban társam kapásjelzőjének hangjára ébredtem fel. Végre megfogtuk a túra első halát, amelyet gyors fotózás után kíméletesen visszaengedtünk a tóba. A nagy izgalmak után nem jött álom a szemünkre, jól esett leülni egy kicsit, hallgatni a tóparti természet éjszakai, furcsa zajait és bámulni az égbolton átsuhanó hulló csillagokat. Ismerős érzés kerített hatalmába az éj leple alatt, ez az, amit csak horgászat közben, itt a vízparton élek át: teljes nyugalom, az igazi szabadság érzése. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mit kellene tennem, hogy végre kapásom legyen? Jó a szerelékem, jó etetési taktikát választottam, jó a hely, ahol horgászom? Miközben ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, váratlanul hasított az éjszaka csendjébe a kapásjelzőm éles, visító hangja!

Nem hittem a szememnek, gyorsan felkaptam a botot és igyekeztem távol tartani a zsinór végén elemi erővel küzdő halat az akadótól. Szerencsére nem ugrott be a bokorba, de a sűrű hínarasban elakadt, így gyorsan csónakba pattantam és elindultam a hal felé. Sikerült kiszabadítani a dzsungelból, majd néhány perc fárasztás után egy hatalmas tükörpontyot pillantottam meg a fejlámpám fényénél a csónak közelében. Csak egy pillanatra láttam a nagy testet, de majdnem biztosra vettem, hogy ekkora pontyot még soha nem fogtam. Visszabukott még a mélybe, de éreztem, hogy fárad, néhány perc múlva sikerült megmerítenem. Nem bírtam ki, örömömben sikítottam egy nagyot a csendes éjszakában. Amikor a partra értem és kiemeltem a halat a matracra, akkor tudatosult bennem, hogy mekkora halat fogtam. Hatalmas, széles hát, nagy fej és óriási uszonyok. Hevesen vert a szívem, amikor a mérlegelőzsákot ráemeltük a mérlegre, amely végül 18,20 kg-nál állt meg. Jól éreztem, új egyéni rekord! Pontosan ilyen halról álmodtam a hét közepén, amikor még csak tervezgettük a horgásztúrát! Csináltunk néhány közös fotót, majd gyorsan visszaengedtem a halat, amely méltóságteljesen, lassan mozgott a vízben, majd egyszer csak nagyot csapva gyorsan eltűnt a mélyben. Mérhetetlenül boldog voltam...

A túra hátralévő részében még két szép halat fogtam, majd eljött a vasárnap reggel, a hazaindulás ideje. Életre szóló élményekkel gazdagodtam ezen a hosszú hétvégén, kellemes érzésekkel intettem búcsút a franciaországi kis bányatónak és már akkor tudtam, hogy ide hamarosan visszatérek!