Juszku Gábor

0

Hűvös volt a hajnal, amikor elindultam a kiszemelt horgászhely felé. Ezúttal Demecserbe, a Rober-tóra vezetett az utam. Társam már várt, és a helyfoglalás is rendben lezajlott. A tó egy olyan részén helyezkedtünk el, ami egy kis kiszögellés, amit jobbról egy sarok, balról a nyílt víz határol. Így lehetőség volt mélyebb vizet és sekélyebb part menti részeket is meghorgászni. Huszonnégy órát terveztünk maradni. Most is, mint az előző horgászatom alkalmával, egy marker úszót hívtam segítségül a nyílt vízre tervezett etetésem pontos horgászatához. A parti zónát, - egy kis gondolkodás után - egy alkonykapcsolós bójafejjel jelöltem meg, méghozzá oly módon, hogy a víz szélében lévő kis karók egyikére szigetelőszalagoztam. Ezt a helyet partról, egy etetőkanállal etettem meg, a markerrel jelöltet spomb és parittya segítségével.

Részletesen az etetés, ami megegyezik az előző túrán használt és tavasszal bevált termékekkel:

• EuroBase Ready-Made Boilies Frankfurti Sausage
• Premium Spod Juice M1
• Premium Boilie Wafters M1 20mm oldódó és főzött.
• Premium M1 White Pop Ups vegyes méretben.
• SBS Flumino Pop Ups
• Flumino Groundbait F-code
• Flumino Groundbait
• CSL Groundbait Mixer (frankfurti sausage)
• chilis kender, csemegekukorica, tigrismogyoró

A csalizást és a három szerelék elhelyezését részletesen bemutatom a cikkhez tartozó videóban. Röviden annyit, hogy a parti helyre egy szem 20mm-es M1 főzött bojli került, amit az esti frissítésnél kiegészítettem egy M1 white pop uppal. A mélyebb vízre szánt botok egyikére egy szem 12 mm-es Flumino pop up, a másikra egy szem 20 mm-es M1 oldódó bojli került megfaragva. Mindkét szerelékre pasztaólom került, amibe Flumino Groundbait és Flumino F-code etetőanyag keveréke került, frankfurtis CSL Groundbait mixerrel bekeverve. Számomra az elsődleges szempont az volt, hogy mélyebb és sekélyebb pontokat is vallassak, hiszen nehéz megmondani, épp hol tartózkodnak a halak.

A kezdeti sürgés-forgás után végre minden megnyugodott, miután a szerelékek a helyükre kerültek. Már csak azzal foglalkoztam, hogy élvezzem az egyre erősödő nap melegét. Közben megállt a szél, ami nem kifejezetten jó hír egy horgásznak, de a természet nagyon is élt. A nap melege, a madarak hangos csicsergése, a békák morgó kuruttyolása mind-mind a tavaszról meséltek.

A nappal eltelt kapás nélkül, de az éjszakában bíztam.

Ahogy beesteledett, rohamosan csökkenni kezdett a hőmérséklet. Behúzódtam a sátramba és bebújtam a meleg hálózsákba. Lassan jött álom a szememre. 22:00 óra körül két csippanásra ébredtem. Felöltöztem és kimentem, de nem volt folytatás. Ahogy ott álltam, tekintetem feltévedt az éjszakai égboltra. Tiszta, csillagos éjszaka volt. A levegő nem mozdult, így a hideg sem bántott. Percekig álltam és nézelődtem. A tavaszi éjszaka elvarázsolt, eszembe jutott, hogy amit csinálok az valójában miről is szól. Éreztem, valami történni fog.
Újra becsomagoltam magam és lassan elaludtam, azonban nem tartott sokáig a pihenés. Újra jelzett a kapásjelző. Gyors öltözés után ejtős kapásra reagálhattam. A part melletti M1 hóember csalit tolta el. Jó súlyt éreztem a horgon, de igazán csak a stég előtt vált harciassá ellenfelem. Egy-két kirohanással azért tudatta, nem apróság. Bő negyed órai fárasztás után szákolta meg társam a tükörpontyot. Gyorsan mérlegelőzsákba tettem, és vissza a vízbe. Majd nappali fénynél fotózkodunk, mondtam neki viccesen.
Mindent elrendeztem, a szereléket visszajuttattam a helyére, és kissé már dideregve bújtam vissza a hálózsákba.

Három óra körül újra akció, ezúttal az egy szem Flumino ananászos pop up kelt el. Aktívan védekezett a hal, ő is jó negyed órát harcolt, míg a tükrösöm a lebegő mérlegelőből szurkolt neki. Végül csatlakozhatott társához pikkelyes ellenfelem.

Boldogan dőltem le újra, amikor minden vissza került a helyére. Alvás már nem nagyon volt. Horgásztársam, Laci korán mozgolódni kezdett, etetni indult. Karikás szemekkel melegítettem kezem a fagyos reggelben a kávéfőző felett. A két halam türelmetlenül viselte a fotózás és filmezés okozta kellemetlenségeket, és villám gyorsasággal tűntek el a tiszta vízben, miután túl voltunk rajta. A tömegüket nem mértem, számomra nem igazán lényeges. Boldog voltam, mert a tavon nem voltak aktívak a halak a hírek alapján, így fogásaim alaposan felértékelődtek. A csalik ismét meghálálták bizalmamat.

Szokatlanul fáradtan, de annál boldogabban kezdtem az összepakolást és rám jellemző módon, már a következő túra járt a fejemben. 72 órás peca, egy nagyhalas vízen…