Kun Dániel

0

Amikor nyári horgásztúrát tervezek, akkor általában vagy extrém meleg, vagy extrém szeles időjárást sikerül eltalálni. Most sem volt ez másképp, amikor 2026 áprilisában kiválasztottuk és lefoglaltuk a júniusi időpontot a Bene-hegyi horgásztavon.

Június 28–30. között két éjszakát töltöttünk el az S-1 és az S-2-es állásokon, egy családon belüli verseny apropójaként. Reggel 9 órakor érkeztünk, elfoglaltuk az állásokat, majd helykeresés és bójázás után helyükre kerültek a végszerelékek is. Testvéremmel előre meghatároztuk a taktikánkat, így az én botjaim a 132 méterre elhelyezett bójához kerültek, az övék pedig 30 méterre előttünk, egy Spombbal kialakított etetésen kerültek elhelyezésre. A tóban szép számmal élnek pontyok, amurok, valamint kapitális harcsák is. Végszerelékeimet etetőhajó segítségével juttattuk be, és elsőként két darab 20 mm-es Competition Ready-Made bojli került az előkékre, M1 ízesítésben. Nem is kellett sokat várni az első kapásokra, ugyanis a versenyszériás bojlira nagyon gyorsan reagáltak a halak. Néhány órán belül négy kapásunk is volt, többek között egy szép, 9 kg-os amur is tiszteletét tette.

Mivel a versenyünkön csak a 10 kg feletti halak számítottak, és a tóban nagyon sok 5–10 kg közötti példány él, muszáj volt félretennünk a versenybojlit. Egyszerűen annyira gyorsan reagáltak rá a halak, hogy folyamatosan kapás kapást ért volna, nekünk pedig most a szelektív horgászat volt a cél. Erre tekintettel az első éjszaka három végszerelékre dupla Ace Lobworm került 24 mm-es méretben, míg a negyedik hajszálelőkére egy szem 30 mm-es M1 Premium Boilie-t választottam. Ennek köszönhetően abbamaradtak a kapások, amiről tudtuk, hogy jó jel, mert a szereléket sikerült szelektív módon összeállítani. Másnap hajnalban megérkezett az első 10 kg feletti halunk, amely képtelen volt ellenállni az Ace Lobwormnak. Bízva a pozitív folytatásban, kora reggel, amikor még nem volt túl meleg, minden szereléket felfrissítettünk, és készültünk a forróságra, amely kis túlzással felőrölte minden energiánkat. Tekintettel a horgászhely kialakítására, minden halat a vízben állva kellett megmerítenünk és kifárasztanunk, ezért a közelebbi, 30 méteren elhelyezett végszerelékeket is behúztuk 132 méterre.

A Bene-hegyi tó Csepreg határában, hangulatos borospincék ölelésében fekszik. Az igényes és gyönyörűen kialakított horgásztavon minden igényt kielégítő apartmanházak, stéges faházak, valamint sátras helyek kerültek kialakításra. A tó körül rendszeresen karbantartott vizesblokk, továbbá több büfé is található, így minden adott egy kényelmes és örömteli horgászathoz.

Második nap délután két óra környékén egy húzós kapással jelentkezett a következő 10 kg-ot meghaladó pontyunk, amelyet ismét a csaliféregnek köszönhettünk. A forróság annyira extrém volt, hogy a ponty fárasztása után levetett gumicsizma olvadásnak indult, így a halak jólétét szem előtt tartva a mérlegelés után azonnal visszaengedtük őket, és a nappali hőségben nem készítettünk róluk fényképeket. Az adóvevőket magunkhoz véve este 7 órakor felsétáltunk a horgászhelyünk felett megbúvó borospincéhez. A vendéglátóval kellemesen elbeszélgettünk, miközben elfogyasztottunk egy üveg igazán ízletes fehérbort.

Éjszakai programunkat a kapások mellett a foci-világbajnokság szolgáltatta, amely különösen hangulatossá tette a vízparti estét, amit egy éjszakai grillezéssel egészítettünk ki. Testvéremmel hajnali 2 óra 50 perc környékén tudtunk elaludni, de 25 perc múlva, negyed négykor egy nagyon erőteljes, húzós kapás riasztott minket. A 30 mm-es M1 talált gazdára, így gyorsan felvettük a melles csizmát, és megkezdődött a hal fárasztása. Nagyon jó erőben volt, közel fél óráig tartott, mire merítőszákba tereltük a túra legnagyobb halát.

A több mint 15 kg-os tükörpontyot egy tökéletesen előkészített, szelektív, nagyhalas taktikának köszönhetően tudtuk partra segíteni. Etetni kizárólag az Ace Lobwormot választottuk 24 mm-es méretben, mindenféle mag és pellet nélkül. A rövid fotózás és halőri hitelesítés után visszaadtuk a víznek, ő pedig mintha egy búcsúintéssel köszönt volna el.

A hőség már reggel 9 órakor elviselhetetlen volt, nem véletlen, hogy az abszolút melegrekord is megdőlt a keddi nap folyamán. A víz teljesen elcsendesedett délelőttre, és több kapást nem sikerült elérnünk. A maradék energiánkat felhasználva összepakoltunk, és megköszöntük a segítőkész halőröknek az itt eltöltött három napot. Azt gondolom, a lehető legtöbbet kihoztuk ebből a két éjszakás kiruccanásból, amelynek favoritja ismét az M1-es golyó lett, amit nemcsak a halak, hanem Mese is szívesen elfogyasztana.