Papp Tibor

0

Palotás! 2015. június utolsó hétvégéje. Egy több éve megtartott céges rendezvény komolyabb köntöst kapott, 48 órás verseny lett belőle. Mérlegelhető halfaj a ponty és az amur volt. A terveim: nyerni és megfogni a legnagyobb halat is! Kicsit nagyravágyó, sőt, talán önző is, de úgy voltam vele, hogy ha nem így állok hozzá, nem is érdemes nekivágni.

A rendezvényt nem kevés felkészülés előzte meg a részemről. Már a 2014-es Pontyshow-n elkezdtem összegyűjteni az infókat. Beszéltem, akivel csak tudtam. Köztük Kovács Zolival az SBS-től. 2010 májusában sikerült pont Palotáson beszélgetnem vele, így tudtam, hogy van tapasztalata a vizet tekintve. Az általa forgalmazott termékekről nem is esett szó, miközben a magok, csali, és módszer terén is ellátott tippekkel, tanácsokkal. Ennek megfelelően kezdtem összerakni a „taktikát”. Ehhez hozzájött, hogy elolvastam mindent, amit a netről le tudtam szedni, átnéztem a fórumokat, gyűjtöttem az infót, mintha az életem múlna rajta.

A magok közül csak tigrismogyorót és kukoricát szereztem be, apró magot nem mertem beletenni, mert féltem, hogy behúzza a keszeget. A tigrismogyorót cukros vízben áztattam be, majd addig főztem, hogy a ráncai eltűnjenek. A kukoricát viszont – a kapott tippnek megfelelően – addig főztem, amíg szétpattantak a szemek. Egy visszatérő mondat motoszkált a fejemben, amit több tapasztalt horgász is elmondott: „Mindegy, hogy melyik gyártó golyója, ha benne van minden, ami kell, és eléggé attraktív, meg fogja keresni a hal.” A csali választás terén ezért nem volt nehéz dolgom, bár a piacon lévő prémium termékek tengerében rendesen el tud veszni az ember. Az M1-es golyók már régóta favoritnak számítanak nálam, mindig viszek magammal, így ez lett az egyik.

A 2014-es versenyt viszont az a spori nyerte meg, aki M2-t használt, így ez sem volt kérdéses. A két ízből szereztem be főzöttet, oldódót, pelletet és dipet.

A szerelék utolsó 1,5 méterén leadcore, ólom klipsz, kapocs, egy 120 grammos ólom és egy kb. 35 centis, bevonatos előke, amit a horognál meghámoztam. A 4-es horgot csomómentes kötéssel rögzítettem.

Dippelt, fekvő 20 mm-es golyót kötöttem. A tervem az volt, hogy az egyik csalit messzire beviszem egy töréshez, vagy kagylópadhoz, a másikat közelre, dobástávolságra teszem le.

Péntek

A péntek déli rajt előtt lett vége a Katasztrófavédelem által rendezett versenynek. A versenyzők nem kecsegtettek semmi jóval, volt, aki kapás nélkül úszta meg az eltelt napokat. Az egyetlen hasznos infó, a 2 kiló körüli, telepített pontyokról szólt, amiket dobástávolságra meg lehetett fogni. Néha. Az időjárás jelentés kánikulát és szelet ígért, amivel meg is gyűlt a bajunk a helykeresés és a behúzások során.

A helykeresés radarral egyszerű volt. A távoli etetést, ami 250 méter körül lehetett a parttól, mindenki bójáján túlra alakítottam ki, ott találtam egy tereptárgyat a mederben. A víz 2,8 és 3 méter között lehetett, kb. 15 centis iszappal. A közeli bóját oda tettem le, ahol a meder 1,8 méterről 2,1 méterre mélyült, viszonylag rövid távolság alatt. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen jó döntés lesz.

Az alapozó etetést a rajt után tudtam csak beszórni. Mindkét bójához bojlis-magos etetéssel kezdtem, de sajnos kapást nem sikerült elérnem, csak a közeli szerelékre jelentkeztek néha a keszegek annak ellenére, hogy dobócsővel háromóránként szórtam 30-40 szem bojlit.

Szombat

A magos etetést szombat reggelre átgondoltam, mert a távoli bója környékén halmozgásra utaló jelet, ugrást, forgást, túrást az eltelt 18 óra alatt nem tapasztaltam, illetve a jelző is teljesen néma maradt. Így a benti bójához ettől kezdve, minden egyes behúzáskor csak bojlit szórtam, azt is egyre kevesebbet. A közeli bójához továbbra is szórtam magot és bojlit is. Mivel reggel nyolc óráig nem volt kapás, csak a keszegek zaklatták a közelebbi csalit néha, elkezdtem gondolkodni, hogy mit változtassak. Ekkorra már több versenyző is feliratkozott a fogási lapra, igaz, mind csak a telepített 2 kiló körüli pontyokból fogtak. Keresgéltem a csalis vödörben és a kezembe akadt egy zacskó F-Code Groundbait, a hozzá tartozó liquiddel.

Az ízesítését már nem tudtam megállapítani, mivel még az első, Nagyrédén megrendezett ABK Carpionship-re vettem és a csomagolása már rég az enyészeté lett. „Ennél csak többet foghatok!” – gondoltam és cselekedtem is. A közeli boton lévő szereléket módosítottam és az ólom helyett egy lapos, 70 grammos ólommal ellátott, in-line rendszerű kosarat tettem föl, hozzá fonott előkén 10-es, szakáll nélküli horgot kötöttem, mellé a csomaghoz kapott 10 mm-es ananászos pop-up bojli került csalinak.

Az első három kapást keszegek csinálták, majd megérkezett egy csapat ponty, amiből sikerült kifogni négy darabot. A csapat ahogy jött, úgy állt tovább, 9 óra után már megint csönd telepedett a jelzőimre. Ekkor átvettem a vezetést, bár a halak összsúlya még nem érte el a 10 kilót. Az „öröm” nem tartott sokáig, mert délutánra a szomszédba is megérkezett egy pontyraj, és a sporinak többet is sikerült kifognia közülük.

Vasárnap

Hajnalra megérkezett egy front, amiből kiadós csapadék esett. Mire elállt, és összekészítettem az utolsó etetést, újra feltámadt a szél. Gyorsan beszórtam a maradék magot a közeli bójához, majd a csalik frissítése után nekikezdtem a csomagolásnak. Szerencsémre 8 órára megint megérkezett egy kisebb pontyokból álló csapat, amiből sikerült partra húzni négy darabot, ezzel igen szorossá téve a verseny végét.

Aztán eljött a 9 óra és azzal együtt az áttörés! A távoli szerelék jelzője füstölős kapás miatt visítani kezdett. Én az elektromos kábeleket szedtem össze és már csak akkor értem vissza, amikor az egyik sporinak sikerül felvennie a kontaktust a hallal. Az arcán láttam, jó hal küzd a horgon, át is adta a botot. Ellenfelem a közeli bójához minden nehézség nélkül „kijött”, majd meggondolta magát, így csónakba szálltunk. Negyed órás fárasztás után sikerült szákba terelni. A mérlegeléskor 11030 grammosnak bizonyult! Az örömöm határtalan volt, a szervezőnek és a többi versenyzőnek szintén. Jöttek is gratulálni szépen sorban, de kislányom gratulációra emelt keze és mosolya ért a legtöbbet.

A távoli etetésre már nem húztam vissza a szereléket, mert pakolnom kellett, és mivel elfogyott az etetőanyag, a közeli botra újra az M2-es golyó került. Mire lefújták a versenyt, az M2-es golyó is meghozta a halat, igaz egy alig 2 kilós formájában. Az a hal fel is tette azt a bizonyos pontot az i-re. Teljes siker, ahogy terveztem! A verseny legnagyobb hala és az első hely is az enyém lett!

Ez a méreg, nem a cián

A verseny után bementem a bójákért. A távoli bója környékén szabályszerűen "forrt" a víz a sok túrástól, alig hittem a szememnek. Ekkor jöttek azok a bizonyos „Ha….”-val kezdődő mondatok, amivel ilyenkor már nem tud az ember mit kezdeni, csak arra jók, hogy a következő versenyre levonjuk a következtetéseket, ami talán egy ennél is jobb eredményhez segítenek majd.

Mert az biztos, hogy jövőre is ott leszek!

Köszi SBS!