Összesen
0 Ft

Viszlát Merenye, avagy a csoda, ami három napig tartott

-0001. november 30.
Tóth András
Tóth András

Mivel is kezdjem? Azzal hogy honnan jött az ötlet? Hogy miért épp Merenye? Tán azzal, hogy „egyszer volt hol nem volt”? Hát igen, egyszer volt hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, túl az üveghegyen, ott, ahol csak kapitális tükörponty túr. Merenyén vagyunk végre valahára. Sok hónapos előkészület és izgalom ért véget abban a pillanatban, amikor 7 óra körül elénk tárult a szemet gyönyörködtető vízterületet. Nem is húztuk az időt, hisz a háromórás kocsikázás után már csak-csak a tettek mezejére akartunk lépni.

A jegyváltás és az ivóvizes ballonok feltöltése után Krisztián (ő a tavon dolgozók egyike) segítségével közelítettük meg a következő három napi otthonunkat. Útközben mesélt arról az egyhetes bojlis versenyről, ami tegnap reggel ért véget. Hát igen, volt dolga bőven, hisz még a mai szárazabbnak mondott napon is csak a terepjárójával húzhattuk be megpakolt utánfutónkat. A kipakolás után elosztottuk a feladatokat: Roli maradt a stégen, és otthont varázsolt a 6/6-on. Zolival csónakba szálltunk és nekiláttunk a 120 hektár ránk eső részének feltérképezésének. Az előzetes információink alapján, melyet két nagyon kedves horgásztársunktól kaptunk, bebójáztunk. Már 10 óra magasságában jártunk, amikor minden bot felszerelésre került: Zoli a bal, Roli a jobb oldalt foglalta le, és mindkettőjük szélső bójája dobótávra került, gondolva arra, hogy ismeretlen vízterület lévén úgymond a „változtatás jogát” mindketten fenntartják maguknak. Következtek a belső bójáik, amelyek 120-150 méterre kerültek. Ezen bóják közt kaptak helyet az enyémek, melyek a képzeletbeli piramis tetején voltak a parttól legalább 180 méterre.

Kiérve kezdődhetett az etetés. A megannyi gondolkodás, olvasgatás, kérdezősködés után, úgy március végén arra jutottunk, a bojlijainkba egy ml aroma se kerül. El is készítettünk fejenként 5-5-5 kiló csodacsalit. Igaz, az „a’la natur” golyókat annak és rendje módja szerint tele tettük minden földi jóval, ami azért egy jó bojliból nem hiányozhat. És tovább? Hogy lesz tovább? Na hát úgy lesz tovább, hogy csak dip-pelgetni fogunk, így mindenki választhat az ízlésének megfelelőt. Akkor aztán szembesültünk a ténnyel, hogy Magyarországon csak az a biztos, ami már elmúlt. Lehet, hogy ezt nem kellene ideírnom, de akkor nem lennék hiteles. Egy itthon elterjedt, sokak által használt márkából nem kaptunk, hiába volt elérhető a neten, kedvenc boltunkba mégse érkezett meg időre…. ,,Bukta? Ááá, dehogy. „Itt vannak ezek a dippek, próbáljátok ki őket!” Ezek a szavak kedves barátunk, Alex szájából hangzottak el. Alex nem régóta forgalmaz SBS termékeket boltjában, mégis átfogó ismeretterjesztést tartott. Megmutatta a repertoárt, nekünk csak választani kellett. Mi lesz? Jó lesz? Képzeljetek el három kezdő kis bojlist, ahogy az elgondolt taktikájukat, a lefixált gondolataikat gyorsan át kellett, hogy variálják. Nem keseregtünk sokat, a gyors választás eredménye a következő volt: Roli az ACE Liquid Lobworm, Zoli Squid, jómagam pedig fekete kaviár Turbo dippet választottam az SBS palettáról. Azért tartalékba vittünk egy ugyancsak „3 in one” vörös rákot. Gazdaságosabban jöttünk ki, mert így a 250 ml elég volt az etetésre szánt csalihoz is. Ezek ismeretében kanyarodjunk is vissza vízpartra. Délre minden bot a helyére került. Mi tagadás, volt munka bőven, bár halat még nem fogtunk. Egyáltalán fogunk? Hisz azért az elmúlt heti versenyen 2,5 tonna pontyot mértek úgy, hogy 10 kilós volt a limit. Atyaég, mennyi volt akkor még? Valami ilyen gondolatok járhattak szerintem mindegyikünk fejében mikor húzós kapás oszlatta el a rémisztő gondolatokat. Az utoljára behúzott bot füstölt el Zoli rod-podján. Izgatottan vártuk mekkora lesz az első páciens. Hamar megadta magát. Súlya bőven 7 kiló körül volt. Szépen indul, gondoltuk, mert mire kiértünk a visszahúzásból újra ugyanaz a bot füstölt el. Jól dolgozik a squides csali. Ez egy kicsit kisebbre sikerült.

Még javában fotóztuk a halacskát, amikor ejtős kapással jött az első merenyei pontyom. Mérés nélkül mondhatom, épp fazék méret volt, hamar vissza is engedtük. Következett egy kis szünet, ami elég volt arra, hogy főzzünk egy kis levest és egy jó rántottát is bevigyünk a szervezetbe. Megint csak sípolás, Zoli sqiudes bojlija egy 12 kilós nyurgát adott, közben ismét nekem akadt dolgom egy 6-ossal. Jól alakult. Amúgy is úgy voltunk vele, három nap, három haver, ha meg még hal is lesz, akkor igazi kikapcsolódás várhat ránk. Nem gondoltuk, a java még bőven hátra van. Olyan fél 6 óra tájékában maszatolós kapásra lettem figyelmes. Bevágtam. Kellett körül-belül hármat pumpálnom mire éreztem a felém tartó halat, ám abban a pillanatban, mikor szoros lett közöttünk kontaktus, barátunk megugrott. Rámentünk hát a vízre, és kezdetét vette az első igazi adok-kapok. Bő 20 perc csónak-vontatás után fordult először a szemünk előtt. Dobogott a szívem szaporán, mert ekkora hallal még nem volt dolgom. Zoli megszákolta, és indultunk vissza stégre. Pontos súlya 14,70 kg volt.

Jól indult: a tükrös 14,70 kg-ot nyomott

Gyönyörű tükrös. A csali két fektetett kaviáros csodagolyó volt. Örültem is, meg egy kicsit bosszús is voltam, mert igazán átléphette volna a 15-ös határt. Sebaj, jön még. Jött is. Igaz Zoli nem sokkal későbbi halacskája Dávid volt Góliát ellen, mindemellett mindegyikünk örült a másik sikerének. Vagyis hát mindketten örültünk volna, ha Roli is húzott volna már, de az övé úgy volt, ahogy hagyta. Mozgalmas éjszaka következett. Reggelig sikerült szákolnunk 9 pontyot, amiből Roli csali-férges ízesítésű bojlija adott egy 1 illetve 10+ost és egy 5 kilós bajuszost, az én két kaviáros bójámról felváltva jött 5, 7, 10+, 9, 10+, és az utolsó reggel 7 kor egy 4 kilós nyurga.

Mozgalmas volt az éjszaka

Új nap, új esélyek. Sokan így gondolkoznak, mi miért ne. Gyors vizit a büfénél, kenyérrel vissza, mert reggeli meg kávé nélkül ki tudna bármi értelmeset is csinálni. Újrahúztunk, újradobtunk. Kicsit nehezítette mindkét módszert az erős oldalszél, főleg a csónakozást, de hát ezt is csak ki kell tapasztalni. Leültünk és kibeszéltük az egynapos tapasztalatokat. Éjfélig 8 halat szákoltunk, 2 db 5 kiló alattit, 2 db 10 felettit, a többi pedig egyenként 6,7,8,9 kilós volt. Kicsit érdekes volt, mert arra gondoltunk az etetésünkre ált az sokak által emlegetett dévérkeszeg és kárász állomány, hisz mindegyikünk rod-podjáról jött „egy csippanós” jelzés, ám meglepetésünkre, mikor csalizási szándékkal vettük ki a szereléket, volt rajta hal. De milyen? Mindhárom esetben az előbb említett 5 kiló feletti. Sokat filóztunk miért nem húzta el, ahogy kellett? Talán a jó válasz csak az lehet, hogy a sokat kapott halaknál a sebhelyek környékén nem olyan érzékeny a bőr. Nem tudom ez magyarázat-e, de az tény, ezek a halak nem kívülről akadtak. Éjfél után megpróbáltunk pihenni, de az idei szúnyogok nagyban nehezítették a dolgunkat. Mégis, egy kis alvás után arra ébredtem, valami koppan a stégen. Körbenézetem, Roli aludt, Zoli sehol. Kimásztam az ágyamból, és odaálltam mellé. Kezében a bot, lábánál a merítő, amit odavett maga mellé. Keltett ő minket, de hát nem ébredt senki. Viszonylag hamar kiért az öreg harcos, már csak meríteni kellett volna. Ha az a ha nem lett volna. Ne aggódjon senki, meglett a túra hala, de Zoli a nagy sietségben, a kisebb merítőt kapta magához. Kis segítséggel „belehajtogattuk” a tükröst. Éreztünk, ez az, amire mindegyikünk várt január óta. Egy kapitális méretű bajszosra. Kicsit nehezen ment a fotózás, mert amilyen könnyen jött, olyan könnyen ment volna. Nem baj, itt van, az a lényeg. Mértünk, számoltunk.

Ő az, akire vártunk: 18,20 kg!

Számolnunk azért kellett, mert csak matracot vittünk, és minden halat ezzel mértünk, csak épp mindig más volt a vizes matrac súlya. Így halaink nagy részének csak az egész kilóját jegyeztük fel. Mértünk, majd Zoli visszaengedte. Na, elő a telefont, gyors számolás: 18,20 kilót nyomott. Ez egy igazi ajándék. Egy csodás merenyei ajándék. Köszönjük. És hogy mit vett fel? Érdekes ez is. Az általunk készített natúr golyót, egy kukoricás etetésről. Az éjjel csak Roli fogott halat, egy 6-ost és egy 12-est. Az utolsó napunk rapszodikusra sikerült. Kora délután a kicsik, majd egy nagyobb, ami 12 kilós volt kereken, majd megint egy kicsi, aztán Roli húzott egy nagyon öreget. Gondoltuk ezt abból, hogy a feje aránytalan volt a testéhez képest. A mért 14,20 kilónál biztos volt több is évekkel ezelőtt.

Még este én is húztam egy 14-est de a hajnal már csak a Zolinak és Rolinak tartogatott egy 12-est és egy 4-est. Szerda reggel összepakolás közben és hazafele értékelgettünk. Volt mit. A három nap alatt összesen 37 db, több mint 266 kg pontyot fogtunk, 7,20 kilogrammos átlagsúllyal. Szerintem jónak mondható. A legfogósabb íz, a fekete kaviár volt, ez 136 kilót, a lobworm 63-at, és a squides 67 kilót hozott.

A siker záloga... ;)

Azt hiszem, szólnom kell még valamiről, ami szorosan idetartozik. Van úgy, hogy az ember nem bír az adott zsákmánnyal, és az így vagy úgy, de szabadul. DE! Roland fogott egy 6 kiló körüli pontyot úgy, hogy az ő végszerelékét is felvette a ponty, de amikor megszákoltunk, szívszorító látvány volt.

A rosszul összeállított végszerelék eredménye! :(

Ez a hal valamikor, valahonnan megszabadult. Vagyis csak szabadult volna. Az az ember remélem nem vallja magát sporthorgásznak, sem bojlisnak, se semminek, ami a C&R fogalmával összehozható. Történetesen ez a jó ember, egy olyan leadcore-os szereléket használt, amit úgy alkotott meg, hogy szakadás után sem a horgot, sem az ólmot ne vesszítse el. Vérlázító, miként az is, ahogy Merenyén jó érzésű emberek jelölik a halakat. Tudom ez nem új-keletű, de számos halunk farok, és hátúszója hiányos volt. Jó lett volna nem ezzel zárni, hanem csak a széppel, a jóval. Csak hát a felelősség a miénk. Azért, hogy megmaradjon egy tó kivételes állománya, és fel kell nevelnünk egy olyan nemzedéket, amely tudásának legjavával óvja meg azt az állapotot, amit pont tőlünk örökölt! Köszönjük Merenye!


Írta: Tóth András és a FanatiCarp Team (Tanai Zoltán, Péntek Roland, Tóth András)


Hozzászólások
Hozzászólás küldéséhez regisztráció és bejelentkezés szükséges!
Hozzászólás (3)
  • Tanai Zoltán
    Tanai Zoltán
    2010-08-03 17:20
    Szép napot jó emberek :)

    A kép láttán nem kell bemutatkoznom azt hiszem...
    Amit András (gyerekkori barátom) írt,bele se tudnék kötni mert szóról szóra írta a történteket.
    Nagyon szép és gyönyörű hely,halakban gazdag Merenye.
    Örültünk neki hogy végre eljutottunk annyi hónap várakozás után (azt hiszem meg érte várni)

    Zoli
  • Tóth András
    Tóth András
    2010-08-03 10:32
    Köszi! Én naiv azt gondoltam, mikor azt látom a parton, hogy matrac hiányában panírozzák a halat, az a legnagyobb vétek. Az is az, de mikor ezt megtapasztaltuk, hát elgondolkodtunk milyen emberek rendelkeznek horgászigazolvánnyal. üdv: andris
  • catch-relase
    catch-relase
    2010-08-03 10:12
    Szi!Gratula a túrához.Nekünk a legnagyobb egy 19,40kgos volt.Szomorú de én is fogtam olyan pontyot aminek egy 30cm-es előke volta a gyomrában nagy nehézségek árán kiműtöttük.:( Másik eset sajnos mikor még gubancgátló cső is volt a halban +süllőző horog-szóval az ilyen emberekkel minden sporthorgász tudja mit kéne tenni............Azért fogtunk szép halakat:egy hét alatt 400kg-ot 11db 10+ost és az említett 19,40-est ami szerintem nagyon rég nemvolt megfogva ugynis a száján egy db heg se volt.Üdv:Imi
Az oldalon cookie-kat használunk. További információkért a cookie-khoz és a személyes adatai feldolgozásához itt találja az adatvédelmre és a cookie-kra vonatkozó szabályzatunkat.